Nagyvázsony története az ókortól a XVI. századig
Nagyvázsony és környéke a régészeti leletek szerint már a kőkorban (kb. i.e. 4500-ig) és a bronzkorban (kb. i.e. 3000 – kb. i.e. 800) is lakott hely volt. A római birodalom idején Nagyvázsony és környéke lakott hely volt, mivel két fontos római hadiút találkozott a településnél.
Antonius Pius időszámításunk előtt 86 és 151 között írta Itinerarium Antonini című 'útikönyvét'. Ezen a képen Zurita és Castro Jerónimo XVI. századi kiadásának belső oldala látható. A könyvet a Régensburgi Városi Könyvtárban őrzik.
Az i.sz. 2-3. századból származó, a római birodalom tartományainak fontosabb útvonalait, katonai állomásait és a köztük lévő távolságot tartalmazó korabeli térképleírás, az Itinerarium Antonini szerint Nagyvázsonyon keresztül haladt az akkori Veszprémen (Vesprim) átmenő római hadiút, amely a mai óbudai Aquincumba vezetett. A mai Nagyvázsony helyén egykor Cesariana vagy Praetorium néven római katonai telep állhatott. A Római Birodalom bukását követő évszázadokból nem maradt fent régészeti lelet a környékről.
Nagyvázsony a középkorban ismét fontos kereskedelmi és katonai csomópont volt, mert a Budától Fehérváron, Nagykanizsán és Zágrábon keresztül az Adriai-tengerhez vezető út itt csatlakozott az Itáliából Muraszombaton, Vasváron át Fehérvárba vezető fontos hadiútba.
A X. században megjelenő honfoglaló magyarokkal a Vázsony (Váson, Vesen, Veseni) nemzetség telepedett le a környéken, tőlük kapta a település is a nevét. Vázsony falut az 1082. és az 1093. évi „hamis oklevél” említi először. Az első hiteles oklevél csak jóval később, 1233-ban említi Vázsonyt egy határjárás alkalmával.
Nagyvázsony a középkorban ismét fontos kereskedelmi és katonai csomópont volt, mert a Budától Fehérváron, Nagykanizsán és Zágrábon keresztül az Adriai-tengerhez vezető út itt csatlakozott az Itáliából Muraszombaton, Vasváron át Fehérvárba vezető fontos hadiútba.
A X. században megjelenő honfoglaló magyarokkal a Vázsony (Váson, Vesen, Veseni) nemzetség telepedett le a környéken, tőlük kapta a település is a nevét. Vázsony falut az 1082. és az 1093. évi „hamis oklevél” említi először. Az első hiteles oklevél csak jóval később, 1233-ban említi Vázsonyt egy határjárás alkalmával.
Légifelvétel Nagyvázsonyról. 1929. Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest
A vázsonyi nemzetség első ismert tagja Ákos, aki 1216-ban a királyné udvarbírája, több megye főispánja és bánja volt. 1217-ben Salamon bán volt Vázsony birtokosa, aki Kopasz András nevű katonájának adta Vázsonyt, valószínűleg azért, mert Salamon bán helyett utóbbi vett részt II. András (Endre) király szentföldi hadjáratában. 1233-ban Kopasz Andrástól Igmándi András vette meg 100 márkáért.
1333 és 1335 között a pápai tizedszedők lajstroma említette Vázsonyt mint parochiális helyet, ahol a plébános 30, illetve 40 dénárt fizetett. Ekkor talán már a Mindenszentek tiszteletére felszentelt templom is állt a településens.
1383-ban Vezseny Ferenc fia, László kérésére I. Károly király budai oklevelében határjárásra szólította fel a vasvári káptalant, aki ezt 1383. február 10-én el is végezte. Az 1400-as évek elején Dömötör tihanyi apátot perelték, mert a vázsonyi tizedet magának foglalta le. 1446-ban Hunyadi János kormányzó Vázsonyt, Csepelyt, Barnagot és Kisszöllős településeket Rozgonyi Sebestyén familiárisának: Uzoni István fiának, Uzoni Miklósnak és Vati László fiának, Vati Mihálynak, valamint utóbbi fiainak, Vati Lászlónak és Vati Dezsőnek adta.
1333 és 1335 között a pápai tizedszedők lajstroma említette Vázsonyt mint parochiális helyet, ahol a plébános 30, illetve 40 dénárt fizetett. Ekkor talán már a Mindenszentek tiszteletére felszentelt templom is állt a településens.
1383-ban Vezseny Ferenc fia, László kérésére I. Károly király budai oklevelében határjárásra szólította fel a vasvári káptalant, aki ezt 1383. február 10-én el is végezte. Az 1400-as évek elején Dömötör tihanyi apátot perelték, mert a vázsonyi tizedet magának foglalta le. 1446-ban Hunyadi János kormányzó Vázsonyt, Csepelyt, Barnagot és Kisszöllős településeket Rozgonyi Sebestyén familiárisának: Uzoni István fiának, Uzoni Miklósnak és Vati László fiának, Vati Mihálynak, valamint utóbbi fiainak, Vati Lászlónak és Vati Dezsőnek adta.
1450. december 21-én a dömösi országgyűlés utasítására a budai káptalan összeírta a Vezsenyi család birtokait, és Vázsony falu is köztük szerepel. Vezsenyi László, a család utolsó férfi sarja Mátyás király egyik kedves embere lehetett, mivel 1462-ben a magyar király olaszországi követe, és 1472-es haláláig megmaradtak veszprémi és tiszaháti birtokai.
1472-ben Kinizsi Pál lett a környék ura, amely gyors fejlődést eredményezett a faluban: 1478-ban Vázsony már a magyarországi mezővárosok sorában szerepelt. Kinizsi ebben az évben élete végéig adómentességet kért és kapott Vázsony mezőváros számára Mátyás királytól. Két évvel később, 1480-ban Kinizsi hadisikerei miatt Mátyás király Somló várát is odaajándékozta kedves hadvezérének, aki ezt követően hamarosan feleségül vette a korabeli Európa egyik legerősebb és legjelentősebb hadseregének, a Fekete Sereg (Legio Nigra) hadvezérének, Magyar Balázsnak a lányát, Magyar Benignát. Kinizsi újdonsült hitvesével közösen pálos szerzeteseket telepített a Nagyvázsonyba, ahol 1481-ben kolostort és templomot alapítottak számukra.
Magyar Balázs 1490-ben Kassán hunyt el, birtokait lánya és Kinizsi Pál örökölte, utóbbi azonban négy évvel később követte apósát: 1494-ben a szerbiai végszendrői vár ostromában lelte halálát. Mátyás király legerősebb hadvezére halálával özvegyére, Magyar Benignára szállt a teljes birtok, így Nagyvázsony is, aki 1496-ban feleségül ment Horváth Márkhoz, így a mezőváros immár a Horváth család birtokába került, és ők is birtokolják – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egészen 1649-ig, az utolsó Horváth haláláig.
1472-ben Kinizsi Pál lett a környék ura, amely gyors fejlődést eredményezett a faluban: 1478-ban Vázsony már a magyarországi mezővárosok sorában szerepelt. Kinizsi ebben az évben élete végéig adómentességet kért és kapott Vázsony mezőváros számára Mátyás királytól. Két évvel később, 1480-ban Kinizsi hadisikerei miatt Mátyás király Somló várát is odaajándékozta kedves hadvezérének, aki ezt követően hamarosan feleségül vette a korabeli Európa egyik legerősebb és legjelentősebb hadseregének, a Fekete Sereg (Legio Nigra) hadvezérének, Magyar Balázsnak a lányát, Magyar Benignát. Kinizsi újdonsült hitvesével közösen pálos szerzeteseket telepített a Nagyvázsonyba, ahol 1481-ben kolostort és templomot alapítottak számukra.
Magyar Balázs 1490-ben Kassán hunyt el, birtokait lánya és Kinizsi Pál örökölte, utóbbi azonban négy évvel később követte apósát: 1494-ben a szerbiai végszendrői vár ostromában lelte halálát. Mátyás király legerősebb hadvezére halálával özvegyére, Magyar Benignára szállt a teljes birtok, így Nagyvázsony is, aki 1496-ban feleségül ment Horváth Márkhoz, így a mezőváros immár a Horváth család birtokába került, és ők is birtokolják – kisebb-nagyobb megszakításokkal – egészen 1649-ig, az utolsó Horváth haláláig.
