Dr. Rómer Flóris:
A Bakony
Természetrajzi és régészeti vázlat.
Nem volt nyugtom, mert alig várám, hogy Nagy-Vásonyra, dicső Kinizsink székhelyére juthassak. Fenntartám magamnak kellemesb időben e boldog családot és e gyönyörű bakonyi szigetét meglátogatni. Szárított felöltönyeink nem sokára megint nyirkosokká lettek és az erdőbe leérvén oly zápor mosott, hogy - még érintkező könyökeink is átáztak ernyőnk és gubáink dacára. A kövecses, döcögös úton végre leértünk a végetlen távolnak tetsző Vásonyba. Első tervem volt, régi jó ismerősömhöz, a helybeli lelkész úrhoz szállani, de Úrkúton máskép rendelkeztek, mit megbánni épen semmi okom nem volt. Wessely úr kedves sógorához, a vásonyi uradalmi inspector úrhoz utasított, a libériás kocsis pedig úgy se vitt volna máshová, mint az urasági házba, a vendégszeretet annyira kitűnő hajlékába, miszerént ott az idegen annál kedvesebb, mennél tovább mulat. Itt tartózkodott hosszabb ideig Dr. Kovács barátom is, és így kettős volt örömem; mert az általa fölfedezett lelhelyeket legalább sok keresés nélkül a család tagjaival, kik öt kirándulásiban követék vala, látogathattam meg.
Ha a körkörnek három gyúpontja lehetne, bizonyosan Nagy Vásonyba tenném át bakonyi forgásom harmadik pontját.
Első látogatást lelkész úrnál tettünk, és a jó reggel valóban jó reggel volt; mert mind tőle, mind a nála tartózkodó öreg nyugalmazott lelkész úrtól igen szép érmekkel ajándékoztattam meg. Betekintettünk egy pillanatra a városházba is, hol a város régiebb pecsétjét, mely Kinizsi kardos karú címerével egészen megegyez, lenyomtam. Kimentünk a pálosok oly közel fekvő zárdájához, hová az olvasni nem tudó nagy hős, mikor írástudóra szüksége volt, a népmonda szerént vártornyából csak átkiáltott. Ezen pompás kolostor romjai az újabb idei vandalismus egyik legundokabb szennyfoltja. A díszes egyházból csak az északi fal, a szentély egy fél ablakával látható. A csúcsívek helyei, valamint a tető alatti, kifelé fordított tölcsér alakú, lörézsek a szentély fölött megmaradtak, és azon véleményt gerjeszték, miszerént ezen egészen magán álló építmény, mint Erdélyben többel találkozunk, védelmi templom volt; ezt pedig annál inkább bátorkodom hinni, mert jól tudjuk, mikép főleg a török betörések idejében e vidék folytonos zaklatásoknak és sarcoknak volt kitéve. Az elég terjedelmes klastrom alaprajzát némileg elkészítém a még fennmaradt falak alapjaiból. Már 1651 ben kiadatott a parancs, nehogy az emberek a romladozó kolostor köveit elhordják, azonban legnagyobb része mégis legujabb időben a bérnök engedelmével is elhordatott. Bár lehetne az ily rombolókat a közvélemény elött örökre bélyegezni, kik őseink mindinkább ritkuló emlékeit szentségtörő kézzel illetik. Bírom a jelenlegi fötekintély szavát, miszerént ezen utolsó maradványok megőriztetnek, hogy az utókor legalább tudhassa, hol állott a híres pálosok - vagy mint a Vásonyt leíró egyik újabb munkában olvastuk - vörös-barátok (?) Kinizsi alapította klastroma.
Épebb állapotban van a régi vár. A kasamátak és a mellék-épületek lerombolvák; de áll az igen érdekes őrtorony egész eredeti formájában. Ezen négy emeletes négyszögű épület, föld alatti üreivel, a beffroi valódi mintája. Az úri emeletben az ajtó és ablak-ragasztékok fehér márványból készültek és koruk jellegét tökéletesen igazolják; a keskeny csigalépcső lőrézs-idomú ablakokkal, melyek lefelé is kivájottak, hogy mi a torony lábánál történik, látható legyen, egészen a felső emeletig viszen, hol a védelemre való őrség tanyája vala.
A városon kívül áll, a még egészen ép, góthízlésű hajdani plébánia templom, melyben azonban manap ritkán tartatik isteni szolgálat. A szentély két, a hajó három mezőre osztatott. A kar szabályszerüen a nyolcszög három szögével végződik és egyik boltozata a nyolcsugarú csillag két harmadából átmegy a hajón keresztül folytatott hálószerü boltívekre. A kéttagozatú támfalak a templomot veszik körül, melynek egész szerkezete igen egyszerű és ívgerincezete vállkövekben végződik; azért mégis kár volna, ha ezen egyház, mely eredeti idomába kevés költséggel visszahelyeztethető, mint hallám hogy terveztetik, magtárul változtatnék át. Kiméljük a napról napra úgy is mind inkább gyérülő egyházi műemlékeinket!
A bemenetnél 1881 évet láthatni - és feltűnő egyszersmind az oltárszerű piscina, mosdó medence, melyhez - tán a pálosok templomából áthozott - hasonló van a belvárosi egyházban is. Sz.-Helena képe Pucher veszprémi festő dicséretes műve. Megnéztem az uradalmi magtárban fenntartatott Kinizsi és fegyvertársa Myslenic 1849-ben vandálok által erővel összezúzott sirköveinek töredékeit. Ezeket összerakni bajjal sikerülend, mert igen sok darab hiányzik és majdnem csak egyedül címereik sértetlenek. Egyik délutáni kirándulásomat a Cserjes-hegy görgetegeinek szántam, hol számtalan, főleg kisebb, ép ammoniteket találtunk.
A városon kívül áll, a még egészen ép, góthízlésű hajdani plébánia templom, melyben azonban manap ritkán tartatik isteni szolgálat. A szentély két, a hajó három mezőre osztatott. A kar szabályszerüen a nyolcszög három szögével végződik és egyik boltozata a nyolcsugarú csillag két harmadából átmegy a hajón keresztül folytatott hálószerü boltívekre. A kéttagozatú támfalak a templomot veszik körül, melynek egész szerkezete igen egyszerű és ívgerincezete vállkövekben végződik; azért mégis kár volna, ha ezen egyház, mely eredeti idomába kevés költséggel visszahelyeztethető, mint hallám hogy terveztetik, magtárul változtatnék át. Kiméljük a napról napra úgy is mind inkább gyérülő egyházi műemlékeinket!
A bemenetnél 1881 évet láthatni - és feltűnő egyszersmind az oltárszerű piscina, mosdó medence, melyhez - tán a pálosok templomából áthozott - hasonló van a belvárosi egyházban is. Sz.-Helena képe Pucher veszprémi festő dicséretes műve. Megnéztem az uradalmi magtárban fenntartatott Kinizsi és fegyvertársa Myslenic 1849-ben vandálok által erővel összezúzott sirköveinek töredékeit. Ezeket összerakni bajjal sikerülend, mert igen sok darab hiányzik és majdnem csak egyedül címereik sértetlenek. Egyik délutáni kirándulásomat a Cserjes-hegy görgetegeinek szántam, hol számtalan, főleg kisebb, ép ammoniteket találtunk.
A szabad időt még az nap N.-Vásonytól mintegy félórányira fekvő Tálodi rom szemlélésére használtam. Bizonyos, miszerént a praedium Tálod már 1233-ban említetik, de mely szerzeté lett légyen ezen, valóban regényes helyen fekvő kolostor, ki nem puhatolhattam. Az út a három, most már kiszáradt, halastó mellett kövér réteken vezet át. Az első, mindjárt N.-Vásony alatt fekvő nagy tó kőgátjáról, melyet Kinizsi roppant költséggel készítete, már a régi okmányok emlékeznek. Egy, két cserés erdő közt elterülő, víg csermely hullámitól folytonosan öntöztetett rétségről, a pulai szőlőkre legszebb kilátás nyílik. A fák közt egészen elrejtve néz elé a végső enyészetnek a már csak két falból álló tálodi omladék. Egyikén még a körívű ajtót és fölötte a szinte kerekded ablakot látjuk. Hossza a templomnak 12º, széle 4º a kar egyenes fallal, melyet három támla tart, záratik. A kolostor széle mintegy 12 ölnyi lehetett, de minthogy környéke egészen be van nőve, bizonyosat róla nem mondhatni. A köröskörül heverő téglák, mint a sz. Mihály kolostoré is, hosszant két három válu-forma mélyedéssel bírnak és egészen sötét vörösek. A kolostortól délnyugotra fekszik a harminc négyszögölnyi víztartó, melyet mintegy nyolc - egyik combnyi vastagságu forrás táplál. Ennek irányában, észak-nyugotnak fakad a másik, szinte bővizű forrás, melynek patakcsája az előbbiével a kolostor alatt egyesülvén, azt mintegy fél szigetbe helyezi. Az egész tér hajdanta 563 lépésnyi fallal volt körülvéve. Manap a vásonyiak ide jőnek majálist tartani, és valóban nem hiszem, hogy egész környéken ennél alkalmasb helyet találhatnának.
Nyomatott Sauervein Gézánál Győrött, 1860.
Paál László 1870-es években festett képeivel illusztrálva.
Nyomatott Sauervein Gézánál Győrött, 1860.
Paál László 1870-es években festett képeivel illusztrálva.
